Amikor az első európai telepesek Amerikába utaztak, hajóik fedélzetén négylábú utasok is tartózkodtak. Akkoriban a macskákat elsősorban vadászképességeik miatt becsülték nagyra. Így a hosszú hajóutakon jó célt szolgáltak, mivel sakkban tartották a patkányokat és egereket. Szárazföldön is nagyon kedvelték őket, hiszen gondoskodtak arról, hogy a telepesek gabonatárolóitól távol maradjanak az élősködők. A mai ismereteink szerint az első észak-amerikai telepesek négylábú kedvencei számítanak a mai sokak által ismert és kedvelt fajta, az amerikai rövidszőrű macska (American Shorthair) ősének.
Ahogy az első Európából érkező amerikai gyarmatosítók, az amerikai rövidszőrű cica ősei is problémamentesek voltak. Noha manapság a fajta képviselői elsősorban családtagnak számítanak, mégis megmaradtak kitűnő vadászképességeik. Ennek ellenére ezek az aktív állatok jó természetűek. Úgy, mint európai és brit rövidszőrű társaik, kiegyensúlyozott vérmérsékletűek, ami kiváló háziállattá teszi őket gyerekes családok számára is. Habár ők nem akarnak annyi figyelmet kivívni maguknak, mint a keleti macskafajták, ők is élvezik a gazdájukkal együtt töltött időt – legyen szó macska horgászbottal, ill. egyéb eszközzel való játékról, vagy csak kellemes simogatásról a gazdi ölében.